Szemezgetés Czunyiné Dr. Bertalan Judit: Bokod története és bemutatása című könyvéből.
A település a Vértes lábánál helyezkedik el, a Dunántúli-középhegységnek és a Bakonynak összekötő tagja. A Vértes emberlakta terület már a kőkorban is a régészeti kutatások szerint. A település valószínűleg lakott volt a római korban, hiszen számtalan mennyiségű római pénzérme-lelet került elő. Szomszédos települések történeti feljegyzései, régészeti emlékei alapján tudhatjuk, hogy falunkat is valószínűleg szlávok lakták.
Bokod első írásos említése 1237-ben jelenik meg Csák Miklós testvére, Ugrin esztergomi érsek végrendeletében, 25 szabadossal együtt Lőrincz és János nevű testvéreinek hagyományozza a terra Buchud, azaz Bokod földje nevű területet.
1433-ban egy Fejér megyei felsorolás említi falunk nevét, már úgy, mint Nagy Lajos király egy kedvelt vadászterülete.
Az 1496-os Komárom megye porta összeírások még 2161 portát tartanak nyílván, míg ez a török után, 1553-ban 506 volt. Bokod ekkor a török pusztításoknak köszönhetően lakatlanná, lakhatatlanná vált, és a Győri pusztához tartozott. 1642-ben Bokod új jobbágyokat kap, jobbára szlávokat. 1689-ben Szécsény György, esztergomi érsek kiadja a Faluszálló levelet, amelynek következtében tótokkal és németekkel gyarapszik a település.
XVIII. század - 1710 pestisjárvány tizedeli a lakosságot. Bokod Kömlőd és Császár falvakkal együtt Vak Bottyán hívására aktív részese volt a kuruc-labanc harcoknak. A település, mint az Eszterházy uradalom része a terület gazdasági térképét tekintve jelentős helyen feküdt, hiszen a megye a szomszédos megyék vásártartó városait ezen keresztül érintve lehetett csak megközelíteni. Így az uraság a településen fogatváltót, pihenőt építtetett a híres Fellner Jakab tervei alapján.
XIX. század - 1810. január 14-én este nagy földrengést jegyeztek. 1855-ben kolera járvány pusztít. 1860-ban a falu Fő utcájának -ez azonos a mai Fő utcával - északi sora leég. Ekkorra tehető a bokodiak egyik szívfájdalmának kezdete is. A mendemonda szerint - a megyei vasúthálózat építésekor a vasútvonal keresztül haladt volna néhány bokodi gazda földjén, így Bokodnak vasúti megállóhelye lett volna a századfordulón. A falu vezetése, engedve a gazdák nyomásának, akik nem akarták földjeiket sem feldarabolni, sem a vasút javára adni meghiúsult a bokodi vasútállomás terve. A megálló a szomszédos Dad határában megépült.
XX. század - 1907-ben Gyülekezeti Nőegylet alakul Szalay Mihály lelkészsége alatt. 1912-ben Szalay olvasókört szervez a nép kiművelésére, nevelésére. A falu lakossága 1700 fő. 1925-től a falunak saját könyvtára van. A falu Levente Egyesületét is 1925-ben jegyzik be, 1930-ban pedig Polgári Lövisz Egyesületet. Az első világháború a bokodiak emlékezetében is szomorú nyomokat hagyott. A faluból 350-en vonultak be és ebből 67-en haltak hősi halált. 1919. augusztus 2-án Bokodon megbukott a kommunizmus. A II. világháborút is részeseként tekintheti a falu történelmének. A település az elhúzódó frontharcok területén volt, így nehéz lett volna kikerülni a háborút. A Vértesi, illetve a Székesfehérvári hadműveletek vonalába esett Bokod, így sokan emlékezhetnek még ma is a háború borzalmaira. 1944. december 26-án utcai harcok voltak a faluban. 1945 január végéig az orosz hadsereg aknatűz alatt tartotta a falut. Vagy még két hétig a faku az utánpótlás színtere volt. Az akkor 1800 lelkes faluban 30.000 orosz katon tartózkodott. A háború Bokodon 1945. március 18-án ért véget. 1959-ben kezdődik Bokodon is a téeszesítés, annak minden jellemzőjével, rossz emlékű meggyőzéseivel.
1957-60 között a helyben talált kőszénre, annak energia-kihasználására hőerőművet építettek Bokod határában.
|